Emlékek Patricia Everson 1985 Ülj le kicsit, mesélek neked. Takarózz a quiltemmel. Kálykámat megraktam fával, van kévé, süti, dzemmel. A foltvarrás nem csak hobbi számomra életem lenyomata. Megjelenik benne minden jó, és a küzdelmek sorozata. Nézd, ez egy macis foltocska! A kislány elköltözött rég. Nővérem ruhájából való a másik folt a sárga és a kék. Ez a darab bátyámé volt. Nagynéném meghalt pár hónapja, de itt jobbra, ezen a folton látható még a monogramja. Anyám vén szoknyájából való ez a folt itt, a sarok mellett. A másikhoz, itt, középen apám piros ingje kellett. | ||
Ez a folt elnyűtt egy kicsit,Megkopott már,és bizony fakó. Nem csoda, hogy ily viharvert: születésem elöttről való Ez a darab itt a szélén nekem drágább az aranytól. A télikabátom darabja védett esőtől, vihartól. Ezt a kéket a pincében leltem az új házunkba beköltözve. Ki tudja milyen történet lehet a halvány anyagba beleszőve. A zöld feletti folt, ott középen kedvesebb nekem mindenkinél. Olyan, mint őszi folyóparton lassan aláhulló levél. Ne feledd ezt a rózsaszint sem, bár látott már jobb napokat is imádom,ahogy a sárgával, zölddel és kékkel kacérkodik. Mielött elfogy a kávéd, s mögötted az ajtózár kattan, nézd meg azt a különleges foltot amit a nagybátyámtól kaptam. Behajózta a fél világot,hozott is kelmét de csodást Csak olyan amiből hercegeknek és királyoknak készül palást. Van ki kincseit bankban őrzi, ki eldugja dunnája alatt. Az enyémek foltokba varrva gyönyörködtetnerk nap mint nap. | ||
